Kedves Férjem tulajdonképpen mindent elmesél, csak a kalandokat nem. Mint például hogy már a második nap reggelén elküldte egy szőke cicababa a fenébe, mikor eltévedt csodás V-alakú házunk V-alakú mélygarázsában, és nemhogy a konténert, de a menekülési útvonalat sem találta... Vagy hogy néztek már minket hollandnak is, de pusztán kedvességből, mert mindenhol nagy feltűnést és érthetetlen szimpátiát keltünk a karattyolásunkkal - még 20:57-kor a könyvesboltban és háromszáz forintot kártyával fizetve is. Legalábbis szerintem édes, amikor a százhúsz kilós piercinges metálos eladó félve odahajol hozzám záráskor és pironkodva megkérdi, hogy bár udvariatlanság ilyen személyes kérdést feltenni egy kisasszonynak, de mégis: mi ez? Amikor nem udvariasak, én akkor is bevetem mind a százhatvan centimet, úgyhogy kiharcoltam az elengedhetetlen olvasójegyeket is. És persze rengeteg olcsó spagettit rendeltem. Meg harmincperces villamosjegyet. Csak az internettel nem bírunk, a rendszer unos-untalan megtréfál minket és én akkor morogva és csörömpölve szaladgálok fel-alá és szidom a lengyel informatikusokat. Csakazértis. Még ha az emlegetett főbérlő öccsét kényszerítettük is már háromórás szeánszra a biztonsági beállításaink erdejében. De egyébként csak csatlakozok a k. férjemhez: Wilda bájos negyed, bár az egy négyzetméterre jutó kutyaürülék aránya messze veri még a budapesti értékeket is; a Citadella csodás napsütésben, és úgy általában, épül-szépül Poznan. Csak az informatikusok ne lennének ilyen...
De itt egy gyors lista, hogy senki semmiről ne maradhasson le:
Utaztunk már: vonattal, taxival, villamossal, sőt! gyorsvillamossal, meg persze a végeláthatatlan lakótelepek között kanyargó IKEA-busszal, és épp ma vettünk repülőjegyeket Londonba. Nem lehet minket megállítani.
Ücsörögtünk már: a városháza előtt padon, a citadellán szovjet emlékmű alatt, McDonaldsban egy meglepően jó kávé mellett, magas székeken spagettizőkben, plázában és IKEAban, meg ha nem lett volna tábla, én biztos felmásztam volna a lószoborra is a régi állatkertben.
Néztünk már: elképesztően sok Miért éppen Alaszkát, plakátokat blueskoncertekről, mert fesztivál van, könyveket az olcsó könyvesboltokban, nagyokat a hihetetlenül gyorsan beszélő informatikusokra, alpakkát, majmokat és breton birkát, aminek azóta se akadunk a nyomára a neten, pedig eldöntöttük, hogy nekünk pont ilyen kell majd a kertbe. És persze Dagit, a nagyon lassú sárkányt a hüllőházban. Meg középkori tánc- és harcbemutatót.
Megtaláltuk: a környék legjobb palacsintáját, a legközelebbi postát, ahol ráadásul akkor is kedvesek, ha 16 kilós csomagunk érkezett saját magunktól, amit nekik kell a pultra emelni, a helyi piacot, ahol most van gombaszezon, a belga sültkrumplit és a kávézót, ahol két éve ittunk egy sört, és amiről én teljesen elfeledkeztem.
