Mióta megszabadultam a fordítástól, próbálunk valami kellemes, de tartható egyensúlyt találni a munka és a szórakozás között - a csütörtöki Mundruczó-film után (Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv; kellemes csalódás, de nem vártunk sokat) szombaton a szokásos havi sütizős komparativista-szeánsz után (ezúttal terítéken: az alkímia!) ismét ott ültünk a Muzában, mert folytatódik a korábban már bemutatott élőzenés sorozat! Tudni kell persze, hogy István meg van bolondulva a zombifilmekért, amit én nem értek (aki nézett már velem horrort, tudja, hogy már attól is pánikba esve vinnyogok, ha lekapcsolják a villanyt, vagy gyorsan mozdul a kamera...), de persze támogatom, hogy legyen egy... hobbija. Ez pedig műfajteremtő klasszikus, az egyik főkedvenc Holtak hajnala rendezőjétől. Indie zenekar kíséretében. Hát miért ne? Azóta sem találtam ellenérvet, bár a fél mozi azon röhögött, amikor egy csúnya hullát megpillantva védekezően a fejem elé rántottam a kezem az első sorban... Furcsa persze, mennyit fejlődött a műfaj a zavart tekintetű lugosibélás élőhalottaktól a The Walking Dead rémjeiig (iiigen, sorozatfüggők is vagyunk, a zombisorozatok ezért kétszeresen csábítóak...), de a film maga is szépen lassan ábrándít ki és szoktat hozzá a borzalmakhoz. Nekem pedig külön pikáns, hogy ilyen szerencsétlen, hisztérikus, egydimenziós női karaktereket még sosem láttam talán.
A film angolul megtekinthető itt:
https://www.youtube.com/watch?v=jfShkumjeq8&feature=channel
A zenekarról bővebben itt:
http://www.myspace.com/washingband
Amit mi láttunk, az viszont valami ilyesmi volt (aki kivárja, míg szöszi hősnőnk felmegy a lépcsőn, megtudja, mikor követtem el az edzettebb gyomrúak számára valószínűleg burleszkjelenetnek ható védekező mozdulatsort):
