Rövidhírek Szathmáryék háza tájáról - kezdjük a jobbakkal:
- Nem mentünk haza hiába - Istvánnak sikerült a lengyel lektorátusi nyelvvizsgája! Most már semmi sem állíthatja meg a doktori fokozat megszerzésében! (Mármint a disszertációja nem sokat hízott az utóbbi hetekben, de ez legyen a legkisebb gond.) Ezen kívül felmarkolta az Aranyvackor-különdíjjal járó szépséges új rajzpadját is, amit (ahogy láttam) még ki sem mert próbálni, de gyönyörűű!
- Publikálgatunk: leadtuk a konferenciaesszéinket, talán bent vagyok a SzIF-ben, lejövögetek a könyvesen, megjelent az interjú, amit még novemberben csináltunk egy sráccal közösen Sylwia Chutnikkal, az írónővel, akivel magamban elég ambivalens a viszonyom, de persze elszakadni nem tudok tőle. És persze Magyarországon végre a kezembe foghattam a könyvet és az első angolból készült fordításomat is. Az ilyesmitől a bölcsész virul :) Már csak azért is, mert ha (egyelőre) csupa számítógépes oldalon is, de csupa alapvetően jó kritikát kapott a Vaják. Nem mellesleg: István az első lengyel fordításával küzd, méghozzá olyan lelkesen, hogy öröm nézni.
- Múlt héten adtunk egyet a kultúrának: bár a hétfői egész napos utazás után kedden ki se bírtunk lépni a lakásból, szerdán már konferencián tündököltem; pénteken egy magyar-két lengyel felállású kísérleti zaj-zenén(?) ültünk; szombaton kirándulni voltam a poznani nőtörténetesek javával, este egy részükkel magyaros házibuliztunk és Színes világ-hangversenyt tartottunk (valószínűleg a szomszédok legnagyobb örömére); vasárnap fotózáson voltam egy külföldiekről készülő fotósorozathoz (állítólag szép voltam, különösen a kisebb sokkot okozó hosszúságú kibontott hajammal), aztán kimentünk a diákművészeti Artenalia fesztiválra kortárs kiállításokat és Monthy Pythonba oltott ír/skót táncot nézni valamint vizezettsörözni és sültkolbászozni; hétfőn és kedden pedig az egri filmes vendégek előadásain ültünk, és újra/megnéztük a Megáll az időt és a Chicot.
A kevésbé jobbak:
- Harmadik napja fekszem a hisztériázó arcüregemmel, és egyelőre nem hagyja magát, így aztán nem indulunk túl jó eséllyel a holnapi Múzeumok Éjszakájának és a vasárnapi sörfesztiválnak sem.
- Még mindig nem tudunk semmiről semmit, már ami az ösztöndíj utáni életünket illeti, és érezhetően kezd rajtunk eluralkodni a nyugtalanság. Aki tud arról, hogy életünk állása valahol csak ránk vár, sürgősen jelezze!
Amúgy meg csináltunk sok képet, például akkor, mikor még hazafelé letáboroztunk egy délutánra Krakkóban, hogy Polakowskinál ebédelhessünk, a Wawel tövében pihegjünk, a Prowincjában kávézzunk és a Mleczarniában sörözzünk. Ez itt a Prowincjában készült:
Ez pedig a Plantyn, közvetlenül azelőtt, hogy egy hajléktalan letámadott bennünket. Istvánnak van egy speciálisan undok hangszíne, amit kifejezetten ezekre az alkalmakra tartogat, és rögtön el is kezdett arról magyarázni magyarul, hogy egy szót sem ért belőle. Erre a fickó a teszt kedvéért odabökte lengyelül: Nagyon randa vagy! Én majdnem elröhögtem magam, de István állta a sarat és a szeme se rebbent, úgyhogy a fickó végül megvonta a vállát, nekem kezet csókolt, Istvánét talán megszorította, és egy viszláttal továbbállt.
Aztán még meg kell jegyezni, hogy a krakkói székhelyű Tuban szappanbuborék-kereskedésben vettünk szuperfolyadékot és célszerszámot, amivel aztán óriásbuborékokat eregettünk Sényén és Szolnokon is. Csak aztán otthon kellett hagyni az anyukáknak, akik azzal az átlátszó ürüggyel csaklizták el, hogy a gyerekeknek kell, tudományos célra. Ha-ha. Sajnos késett a busz Krakkó felé, úgyhogy buboréktalan maradtam...
Aztán, hiú emberként, amerre csak jártam, lefotóztam a könyvet az utamba eső Librikben. Amiért persze időnként hülyének néztek, de csakazértis. Eleinte vigasztalhatatlan voltam, amiért nem sikerült elcsípnem a hatodik helyen - mire bejutottam egy boltba, csak a 15. helyen állt. De azóta ismét az első tízben tanyázik (bár ezt ismét csak nem láthatom). A képek a Rákóczi úti és a szolnoki üzletekben készültek.
És a szolnoki Rákóczi-kiállításon még ezzel a bitang nagy puskával is fényképezkedtünk. (Érdeklődőknek: olyan felvétel is van, amin felemelem, de úgyse hinné el senki...)
Így festettem a konferencián:
És így nézelődött István az Artenalián:
