Február kétségtelenül a legmozgalmasabb hónapja volt a kinti tartózkodásunknak. Ezért csak távirati stílusban a főbb események, némiképp kronologikus sorrendben:
- Viki befejezte a Sapkowski-fordítást. Sikerült elfogadtatnia a szakmai szempontjait, még ha a Witcher című számítógépes játék (ami a könyv világa alapján készült lengyel fejlesztésben és lett világméretű brand) fanatikusai közül nem is mindenki érti, hogy egy lengyelből fordított regényben miért nem witcher a főszereplő megnevezése... ehhez némi kommentháború okos hozzászólásokkal és trollkodással egyaránt itt
- Február közepén kiderült, hogy a nevesebb gyermekkönyvkiadók által szervezett Aranyvackor mesekönyvpályázaton a pályaművem különdíjat kapott. Ekkor úgy döntöttünk, hogy hazautazunk, de előtte akkor, ígéretünkhöz híven, meglátogatjuk Kasiát Varsóban, és kicsit fel is fedezzük végre a fővárost.
- Így is történt. Mivel a családi memória nagyobb hányadát Viki birtokolja (jóval nagyobb emlékezőtehetség, mint én...), remélem, hogy részletesen is ír a varsói kalandjainkról, elöljáróban annyit, hogy voltunk több remek múzeumban (Felkelés Múzeuma, Nemzeti Galéria, Karikatúra Múzeum), láttunk színházi előadást, felfedeztük a világ egyik legbarátságosabb kifőzde-kávézóját, és közben folyamatosan a fagyhalál réme fenyegetett bennünket.
- A díjátadó remek volt (Aranyvackor pályázat, mint már említettem), az egyszervolt.hu különdíját kaptam meg (még nincs a kezemben, de elvileg egy Wacom digitalizáló tábla a jutalmam), és egyúttal ígéretet, hogy a pályamunkámból készül majd az oldalra egy animáció! Részletek a díjátadóról itt
- A visszaút nem éppen a legnagyobb kényelemben telt. Miután felszálltunk a Keletiben a Varsóba tartó vonatra és elfoglaltuk a helyjeggyel biztosított, amúgy kényelmesnek látszó üléseinket, kiderült, nincs fűtés. És hogy nem is lesz. A magyar kalauz persze rögtön közölte, hogy nincs köze hozzá és különben is ez a lengyel rész, szóval kár őt ezért baszogatni (ennél azért finomabban fogalmazott, de a lényegen ez nem változtat). Szerencsére egy másik kalauz együttműködőbb volt, így az útmutatásait követve, hol itt, hol ott ülve, de átvészeltük az utat, bár a lecsatolások miatt vigyázni kellett az elalvással.
- Visszatértünk, és ez a hét megállás nélküli rohangálással telt. Nekem pl. keresnem kellett nyelvi kurzust, mert a régi érdeklődés hiányában feloszlott. Csupán 4! különféle órára ültem be 2 nap alatt, igazán remek volt, szerencsére végül megtaláltam azt a csoportot, ami igen reménytelinek tűnik.
- Péntek este pedig megszállta a lakásunkat az egyetemi feministák egyik igen lelkes és igen vidám mozgalmár akciócsoportja, és rekordsebességgel elkészítettünk együtt egy hatalmas molinó tervét, ami a nőnap alkalmából fog az egyetem előtt díszelegni, ha minden igaz, keddtől kezdve, úgyhogy izgatott vagyok, mert igencsak frekventált helyen láthatom majd a grafikai munkám gyümölcsét!
