Az elmúlt időszakban kimondottan jó volt magyarnak lenni Poznanban (nem mintha előtte rossz lett volna). December 7. és 9. között Ciążenben, egy kastélyban múlattuk az időt. Az történt ugyanis, hogy a most indult Közép-Európa tanulmányok képzés szervezett csapatépítő tréningként is funkcionáló tanulmányi kirándulást ebbe a Poznantól nem túl messze fekvő barokk palotába, mely azon túl, hogy tudományos elmesúrolásoknak ad otthont, nem mellesleg Európa egyik legjelentősebb szabadkőműves könyvgyűjteményének is helyet biztosít. Lenka, aki a képzés oktatója (és Szabolcsnak, a magyar a lektornak a barátnője) hívott meg bennünket. Három napi jól tartásért cserébe egy rövidke előadást kellett prezentálnunk. Viki a lengyel irodalom magyarországi megjelenéséről beszélt, én pedig, mint utolsó előadó egy amolyan "minden, amit a magyarokról tudni akartál, de nem merted megkérdezni"-jellegű, nem túl komoly előadást tartottam. Hétfő este egyébként (kedden indultunk a helyszínre) még sehol se tartottunk a felkészülésben, amikor is óriási szerencsénkre ráakadtam a prezi nevet viselő, a magyar kreativitást dícsérő programra, amivel tényleg sikerült látványos prezentációt barkácsolni. A két előadásért cserébe egy gyönyőrű szobában aludthattunk, ráadásul tobzódhattunk a hazai ízekben, mivel kedden gulyásleves, szerdán pedig csirkepaprikás készült, mindkettő Lenka védnökségével, aki Szabolcs mellett igazán komoly jártasságra tett szert a magyar kulinária terén. Ráadásképpen ott volt még Erős Pista is, a magyarosch ízesítés konyhabetyárja. Szerda este nemzetek karácsonya címszóval közös éneklés bontakozott ki, a lengyel egyetemisták meglepően bátran és lelkesen énekelték az "itt egy szép könyv, ott egy labda, jaj, de szép a karácsonyfa sorokat", ami akkor egyébként, amikor Vikinek kellett lassan és tagoltan felolvasnia egészen komikusan hangzott, de hát az ember amúgy nem szövegelemző gerjedelemmel fordul az efféle össznemzeti dalok felé. Viki becsületére legyen mondva, még rögtönözve le is fordította a dalocskát a kíváncsi lengyeleknek, ráadásul a végeredmény még rímelt is!
