Az ünnepi hazaút miatt lanyhult a kedv, már ami itteni életünk krónikájának lejegyzését illeti. Igaz, még decemberben történt, de semmiképp nem lenne jó, ha szó nélkül hagynánk egy meglehetősen különös, egyben lelkesítő rendezvényt. A nyelvtanárom, Ewa invitált meg bennünket a poznani "Piroska" táncegyüttes fellépésére. A dolog különlegessége abban áll, hogy a koncertnek, illetve magának a Piroskának helyet adó lakótelepi iskolában a gyerekek nem lengyel táncokat, vagy nemzetközi sztenderdeket tanulnak be, hanem autentikus magyar táncokat. A történet ott kezdődött, hogy az együttest vezető hölgy, aki még ma is frissen ropja a táncokat és döngöli a csűrt, ha arról van szó, még a hetvenes években vetődött el Magyarországra, miután a bulgáriai helyet lecsúszta az éítőtábori jelentkezés során. Megszállott magyar-fanatikussá vált, állítólag az otthona is kész skanzen, tele a magyar népművészet tárgyaival. Az együttes szoknyái is itt, Poznanban készülnek lelkes anyukák áldozatkész munkájának segítségével. A fellépéshez egyébként valami elképesztő "installációt" dobta össze, a terem dekorációja hihetetlen műgonddal volt megkomponálva, a pirospaprikától a kerítésre tűzött köcsögön át a falra applikált, a magyarok étkezési szokásait felelevenítő terítékig csupa hungarikum vette körbe az embert. Képriportunk következiK:
A műtuja tündöklése
Termékbemutató: a tekerőlant
Háttérben az alapító
