Ha a nyelvtanulást mint egy evolúciót fogjuk fel, aminek a végén az idegen nyelvet magabiztosan használó csúcsragadozók állnak (mint az én nejem), akkor én magamat ezen a téren rosszabb pillanataimban amolyan prokariótának (na, jó, legyen eukariótának) érzem.
Ennek ellenére, meg a nyelvi törzsfejlődésem érdekében is elég sokat olvasom a lengyel női magazinokat (meg nyelvkönyvet azért komoly úriember nem visz be a mellékhelyiségbe).
Ez nem azt jelenti, hogy ezek a lapok nyelvileg ennyire fapadosak, vagyis könnyű kihívások lennének. Inkább arról van szó, hogy motivált vagyok. Azért is, mert ezek a lengyel női magazinok egészen remek sajtótermékek. Kezdve azzal, hogy nincs az a zavaró érzésem, mint a magyar megfelelőiket lapozgatva. A hazai női lapok esetében ugyanis sokszor érzem azt, mintha a szerkesztőik/szerzőik amolyan "gyerünk csajok, mutassuk meg a pasiknak, hogy mi is tudunk legalább olyan jól írni, mint ők" felkiáltással koppantják le körömvégeiket a rózsaszín/mangás-trendi fedlapos palmtopjaik klaviatúrájára. Lengyel kolléganőik többsége viszont - nekem úgy tűnik - egyszerűen csak jó újságíró, akik a szerkesztés során nem akarnak megfelelni valami homályosan általános nőképnek, meg annak a képzetnek, hogy a nők valamiféle külön csajnyelven kommunikálnak minden esetben és helyzetben. Egészen komoly, belemenős és izgalmas interjúk színesítik az általam olvasott magazinokat. A Gala-ban példul a lengyel parlament elnökével folyik a beszélgetés, és az sem amolyan "jaj, az elnök is ember, de érdekes" típusú mészelygés, hanem mintha az újságíró (micsoda ötlet!) tényleg meg akarná ismerni, és be szeretné mutatni beszélgetőpartnerét, igyekezvén a publikus politikusi avatar mögött rejtőző személyes motivációkat előcsalni. Ráadásul a Gala is, hasonlóan a Wysokie Obcasy-hoz (Magas Sarkak), nagyon is színes, mind a layout-ot, mint a témaválasztékot illetően, tehát ezeket lapozgatva is ugyanúgy pihentethetjük kárörvendő tekintetünket a nemzetközi és lengyel sztárok strandoláskor előbukkanó zsírpárnáin, vagy sminkeletlen reggeleik imázsromboló botlásain. De valahogy ezen felül a lengyel női magazinok nem mondanak le arról az alapvető célkitűzésről, hogy a szórakoztatást tartalommal töltsék meg, vagy ízlés-és véleményformáló orgánumok legyenek, akár a férfiolvasók számára is. Vagyis nem csak rácsoldálkoznak a "valóságra", hanem (csúnya szó, de most ez kívánkozik ide) tematizálni is akarnak. A témát nem boncolgatnám igazából mélyebben, hiszen van a családban, aki ezt hivatalból teszi, akit érdekel a lengyel nők és anyák intellektuális flórája és faunája annak ajánlom nejem szakmai naplóját:
http://lengyelanya.blog.hu/
