Híreket mondunk. Essünk gyorsan túl a rosszabbik felén: fogalmunk sincs, hová fogunk költözni egy hónap múlva. Nincs munka, nem világos az ösztöndíj, itt nem maradhatunk, mert drága, meleg, túl világos, és főképp, mert prostituáltak dolgoznak a szomszédban, ami leginkább abból látszik, hogy soha nem hallatszanak át "háztartási" zajok, ellenben a legváratlanabb időpontokban csendül fel szigorúan húsz-harminc perc brutálisan hangos és ostoba "elektronikus tánczene". Ma például reggel hatkor, gondolom, valakinek ez az afterparty. Az alvásnak lőttek. Viccen kívül, láttuk azokat a nőket.
Pozitívabban: olcsó a spárga, az eper és a paradicsom, sőt, ha találok végre kardamont ebben a szép Városban, akkor sütök rebarbarás pitét is. Vannak ilyen vakfoltok a lengyel élelmiszerboltokban - múltkor például egészben szárított chilit kerestem, vagy legalább olyan durvára törtet, ami otthon simán van egy Tescóban - de nem. Illetve - és itt jönnek a magyar hiányosságok - fűszermalomban vehetnék csak a Kotányitól legalább négyféle különböző erősségű, sőt, akár csokis chilit is. Csak nehogy már házilag kreatívkodjak. Megtartottuk a várva-várt magyar bulit pogácsával, lángossal, pálinkávak, Kontrollal, Lajkó Félixszel, meg ami kell. Két lány rohant csak el hamar - másnap hajnali négykor indultak vissza Szibériába... Ilyenkor érzi az ember, hogy bizonytalannak lenni itt középtájt még mindig nem olyan rossz dolog. Múlt szombaton kétórás össznépi buborékfújást rendeztek a főtéren, amire több ezer embert ment el, mindenki vigyorgott, vihogott, vagy vinnyogott, mint én, mikor az egyik óriásbuborékom az arcomba robbant. Azt sem volt egyszerű megszerezni - el kellett zarándokolnom a város másik felén elterülő, szocreál művészeti csoda Arénába a nagyjából "Pocak és Pöttöm" névre hallgató kismama/-baba vásárra, mert csak és kizárólag ott lehetett kapni a Tuban folyadékjait és segédeszközeit. Szóval vettem egy jó drága jegyet nyitáskor, átrohantam a mellszívók, fejlesztő játékok, kispolszki-árú babakocsik és újraélesztendő műgyerekek között, közben a terhesség alatti szexről rendezett beszélgetéstől zengett a terem, és nagyjából rárivalltam az eladóra, hogy MOST kérem, mert nem bírok ki még öt percet. Így viszont, hogy hamar végeztem, sétálgathattam egyet a szomszédságban levő City Parkban is, ami a gazdagok és szépek lakónegyede, de azért a boltig engem is beengednek. Gyönyörű, vörös tégla, ipari külső, tágas utcácskák és udvarok, ahh. Mellette modern villanegyed, szemben parkocska vöröstéglás templomocskával a közepén. Poznan, szeretlek. Vasárnap házassági évfordulónk alkalmából a varsói gyorson szorongtunk, mert egy ostoba háeresnek nem volt jobb dolga, mint hogy behívja Istvánt hétfő délre interjúra, amin nem felelhet meg. Mert hát egyértelmű, hogy ha kommunikatív nyelvtudást kérnek, telefonban azt mondják, hogy csak írni kellene jól, az önéletrajzban meg az áll, hogy alapfok, az valójában azt jelenti, hogy lengyel és magyar anyanyelvű kell. Nem? De. jártunk viszont a Plac zabaw nevű szórakozóhelyen, Kasia főzött nekünk valami isteni koreai marhát, másnap pedig ettünk egy olyan gesztenyepürét a cafe.hu-ban, amire azóta is a legmelegebb szívvel gondolunk. És még a Magyar Intézetben is jártunk. Este pedig ittunk egy sört a poznani főtéren azzal a felkiáltással, hogy ez házasságunk második évének első napja. Végül is :)
Azóta Juwenalia, morgás a szomszédok miatt, örömködés a tegnap vásárolt kotyogós miatt, amin végre megfőzhetjük a magunkkal hordozott Omniát, készülődés, fordítgatás, fejfogás, kiborulás, megnyugvás. A szokásos, vagy mi a szösz. Ha valakinek van valami zseniális ötlete, hogyan vágjuk át a gordiuszi csomót, szeretettel várjuk.
És az elmaradhatatlan képek! Ezt még múltkor csináltuk a Múzeumok Éjszakáján, ahová elég betegen mentem, így csak a Nemzeti Múzeum plakátkiállításáig jutottunk - de megérte. Jó a múzeumokban embereket látni. Meg jó kiállításokat, úgy általában.
Ez az a bizonyos munkásdicsőséget őrző Aréna.
Nem tudom, mennyire látszik, de nem csak ember, hanem buborék is rengeteg volt a főtéren, a mellékutcákban, az egész Óvárosban...
És itt egy pillanatkép a Juwenaliáról, ahol az Avatar hősei és a Batman-legókészlet darabjai egymásra találnak:
