Biztosan vannak, akik meghatódnak a függetlenség ünnepének puszta tényétől, de a magunk részéről be kell vallani, hogy Kohári Kata nyolc évvel ezelőtti prohászkás Márton-napi lakomája jutott eszünkbe, aminek megvolt az a pikantériája is, hogy akkor fedtük fel a kedves lakó- és tudóstársak előtt kapcsolatunk mibenlétét, másrészt a kifli, ami óóóó, de tömény, óóóó, de jó. Mert dió. Mogyoró. Meg mák. És marcipán. Na igen. Megint olyat tettünk, amit Poznanban még soha: elmentünk a búcsúba. És ettünk citromízű mézes tömböt, grillezett oscypkit (áfonya nem volt, grr), vaníliás kimért krówkát és ittunk egy nagyon, de nagyon rossz forralt sört (aminek a citrom- és szegfűszegtartalmáról külön megemlékeztek a táblán a kiírásban és amit totálisan kifelejtettek a megvalósításból...) Nem volt jobb, vagy rosszabb, mint egy vidéki majális Magyarországon - sapkát azért nem találtam. A lenti fotók alapján gondolom mindenki arra a következtetésre jut, jobb is így. (Egyébként a felvételeket köszönjük Balázsnak!)
