Nem sok minden történt velünk, ezért hallgattunk ilyen sokáig. Az elmúlt egy hét eseménytelenségét csak egy-két találkozás törte meg. Így már ismerem a poznani japán lektort, Gent, akivel Szabolcs, a rokonszenves magyar lektor ismertetett össze. Gen egyébként az a kortalan egyén, akit 16 és 60 év között bármennyi idősnek lehet saccolni, a valóság egyébként az, hogy 37 éves. A menyasszonya lengyel, és történetesen Kínában dolgozik, ez ám a globális romantika. Szabolcsnak köszönhetően (akinek viszont lengyel irodalommal foglalkozó cseh a barátnője) már több hús-vér magyar szakossal is volt szerencsém találkozni. Így Karolinával, aki a magyar alternatív színházi életről kíván szakdolgozatot írni, illetve Bartekkal, aki valami előttem homályos okból a magyar belpolitika iránt érdeklődik hevesen. Az egyetemi élet is beindul lassacskán. Viki már volt két előadáson, én pedig reggel 8-ra megyek az első nyelvórámra! Minden iskolába indulónak küldöm ezt a számot, meg persze mindenkinek, aki szereti!
