Poznań calling

Tulajdonképpen van annak jó oldala is, hogy most nagyon magam alatt vagyok. Például rájöttem, hogy minél jobban berekedek és minél kevésbé vagyok képes végigmondani egy mondatot, annál inkább lengyelnek néznek. De erre egyre kevésbé van szükségem, mert az én édes k. férjem ápol - egyik teát kapom a másik után, egyik Miért éppen Alaszkát nézzük a másik után, minden másnap palacsintát süt nekem és végre ki meri dugni az orrát egyedül is a lakásból, merthogy rám nem számithat ezekben a napokban. Úgyhogy megküzdött már nem csak a biedronkás eladókkal de a hihetetlenül morcos kebabossal is, én meg csak hátradőlök, köhögök, meg termelem a zsebkendőket, és közben elégedetten szemlélem, hogy lassan, de biztosan megszereti ezt a lengyel életet. Azt állitja, már érti, mikor a pénztáros elhadarja a végösszeget, úgyhogy a legjobb úton haladunk :)