Ahány ház, annyi szokás, és ha ezt tetézzük azzal, hogy más ház más lakásában, továbbá más ország más városában tartózkodunk, nem is csoda, hogy felforgattuk az életünket és megpróbálunk mások lenni, mint.
Hogy lustábbak vagyunk és kényelmesebbek, az csak egy dolog, még egy hét és kétségbeesünk, amikor a nyakunkba varrják a tárgyfelvételt, és kiderül, hogy akaratunk ellenére a diákigazolványért cserébe el kell végeznünk egy évet a kinti doktorin - persze az is lehet, hogy nem. Miután pénteken sikerült tisztáznunk, hogy nem vagyunk nemzetközi ösztöndíjcsalók, úgy tűnik, nem menekülhetünk el Poznan és az áthallgatás szépségei elől. A történet csak annyi, hogy az élet bonyolultabb, mint gondoltuk: az ERASMUSos igazolással nem az volt a legnagyobb baj, hogy nem direkt a Visegrádi Alapnak készült és nem szerepelt rajta az azonosítónk, hanem hogy a kinti iroda vérszemet kapott, hogy mi biztosan minden létező eurót meg akarunk kaparintani és a szabályzat megszegésével több ösztöndíjat is folyosíttatnáááánk - de hát olyan hülyék vagyunk, hogy lebuktatjuk magunkat! Ezzel megszakították velünk a diplomáciai kapcsolatokat, és tényleg el kellett jutnunk oda, hogy Kedves Ügyintéző "A", ez itt Kedves Ügyintéző "B", könyörgöm, magyarázzák el egymásnak, mi a bajuk és pingpongozzák le maguk között, különben vége lesz a jó világnak. És a csel bejött, mi nem csalunk, ők elégedettek, egyszer (májusban) majd a nap is biztos kisüt. Különben is, panaszra semmi ok, találtam még két gesztenyét.
Első új szokás, avagy: könyvtárbajárás, vagy annak elkerülése
Egyetemi könyvtárakba bejutni nem egyszerű dolog, különösen diákigazolvány, index, lengyel állampolgárság és őzikeszemek nélkül. Ezért először a Tudomány Poznani Barátaihoz iratkoztunk be még nyolcadikán (tán), ami egy bájos udvaron keresztül közelíthető meg - ott van a PWN könyvesboltja mellett a vakok Könyvtára is. Nyikorgó lépcsők, szűk folyosók, mosolygós könyvtárosok, gyors és hatékony kiszolgálás. Még a gyűjtemény se a legrosszabb. Hihetetlen. Csak azon sértődtek meg cseppet, hogyhogy nem voltam még beiratkozva, ha egyszer annyira ismerős vagyok... Ki tudja. Mindenesetre egyetemközelben ez az igazi.
Az egyetemi könyvtárral is megbirkóztunk, bár minden erélyem be kellett vetnem, és ez még csak a kezdet, mert a nyamvadt plasztikkártyát nem fogadják el automatikusan a többi fiókkönyvtárban, de nem ám, mindenhol igazolásokat kell mutogatni, ígérni fűt-fát-legitymacja studenckát, és majd. A Novum könyvtárban aztán végre megpillantottam a város kevés angol-magyar nagyszótárainak egyikét, bevettük magunkat a magyar irodalom szekcióba és elméláztunk, mégis miféle szakdolgozatokat lehet írni, ha ezek a polcok jelentik Magyarországot. Még jó, hogy a világ leglelkesebb magyarosai laknak itt, sőt, bár menekül sorsa (azaz: a szakdolgozatírás elől), megismertük szombaton a város legszékelyebb lengyelét is, aki annyira magyar, hogy tulajdonképp inkább rögtön kolozsvári és váradi egyszerre, és csak úgy susognak a ssss-k, ha megszólal. Kár, hogy a lengyeleseket a fene se sodorja ösztönösen vagy erőszakosan olyan vidékekre, ahol igazi ízes nyelvjárásokat szedhetnének magukra...
Második új szokás, avagy: a poznani design felfedezése
Ebben kétségkívül még nem vagyunk a legnagyobbak, de szombaton elmentünk az egyik kötelező körre, vagyis a SPOTba, ahol étterem, design bolt és szépség/relax/ruhaszalon is működik. Mondanom sem kell első látásra beleszerettem egy édes, lányos kalapácsba, aminek négy csavarhúzó is van a nyelében - remélem, nem felejti el k. férjem karácsonyig azt a sóvárkozó tekintetem. Neki viszont a lengyel folklór viccespólóversenyének győztesei jöttek be a leginkább - lengyel menyecskék és legények pajzán jelenetekben vagy épp földönkívüliekkel, na meg minden más, amiért manapság még pamutpólót húzhatunk magunkra a Chrumnál.
Ezen túl természetesen folyamatosan vizslatjuk a képeslapokat (még mindig az illustris a legjobb), könyveket (valamiért legutóbb egy olcsó verseskötetsorozat tűnt fel, negatív példa viszont a lengyel (fehér) Sapkowski-sorozat, bleee...), újságokat, csomagolásokat, plakátokat... De erről majd gondolom a házi grafikus értekezik egyszer.
http://www.spot.poznan.pl/en/event
Patchwork Pretty Useful Tools: http://www.wildandwolf.com/prodlist.php?cat=87 illetve V&A Tools http://www.wildandwolf.com/categories.php?cat=84 a Wild and Wolftól
http://chrum.com/
http://www.ilustris.pl/
Harmadik új szokás, avagy: környékünk feltérképezése
Én ebben profi vagyok - mondanám, de például a mai napig nem voltam Vácott a Kálvárián és a lakásunktól vagy öt percre lévő Hétkápolnáig is csak akkor keveredtünk el négy év után, mikor nem jött a Tesco-busz, és gyalog kellett hazavergődni. Ha külföldön vagyok, mindent akarok, mert hátha mégsem jöhetek vissza. Ha otthon érzem magam, képes vagyok punnyadni és várni, hogy majd ha süt a nap, és nem esik, és meleg lesz, és nem leszek álmos, és nem akarok éppen mást csinálni, sőt nem is kellene valami mást csinálni... de most nem! Mert a környékünk, a poznani Wilda igen érdekes képződmény. Vannak itt egészen ocsmány ipari létesítmények, határozottan mélynyolckeri lerobbant tömbök, parkok, panelok - és csodás, az otthon megszokottól egészen eltérő századfordulós épületek. Vannak persze jellegtelenek is - az, hogy az udvarról a város első, 1910-ben a szomszéd udvarra épített baptista templomára látunk például nem az épület építészeti erényeiért érdekes. Sok az izgalmas megoldás, a legszebbeket még tartogatom a jó időnek meg a napsütésnek, de néhányat megmutatok:
ul. Wierzbiecie - lakóház
ul. Rózana - általános iskola
ul. Krzyzowa - lakóház
Poznanska Politechnika
Rynek Wildecki és Kosciól Maryi Królowej
Negyedik új szokás, avagy: park! park! park!
Poznan levegője néha elviselhetetlen - van annak hátránya is, ha egy városban könnyű (tömeg)közlekedni. Mivel sok időnk van, amit magunk osztunk be, ergo dolgozhatunk (dolgozhatnánk) este, ezért sétálhatunk - és sétálunk is - nappal. Poznan parkjai pedig számosak - és szépek. Nem is beszélve a kacsákról. Csak valahogy a gesztenye kevés...
Park Marcinkowskiego - szinte minden nap átsétálunk rajta, mert erre jár a legtöbb busz, erre a legközelebb az egyetem... meg különben is, van egy söröző egy régi erődben (óóó, ösztöndíj!) és egy műtó igazi kacsákkal! Gesztenye persze egy szál se...
Stare Zoo - mióta az összes izgalmasabb állatot az új állatkertbe költöztették és ingyenes lett a belépés, gyakorlatilag parkként funkcionál. Azért persze van kecske, alpakka, papagáj, pénzért nézhetünk hüllőket és halakat, de kit érdekel ez, amikor itt él új kedvencünk, a breton birka!
Cytadela - na itt minden van, mint a búcsúba': tank, ágyú, brit katonai temető, szovjet emlékmű, Abakanowicz-szoborcsoport, tiszta mosdó (hahaaa!), étterem, Pampers-termékbemutató, misztériumjáték... és még egy kissé elhanyagolt, hatalmas rózsakert is (a képen).
Park Jana Pawla II - pápaszobor nincs, csak kereszt és krumpli (Poznan büszkesége!); továbbá kacsák, görkorcsolyázásra és egyéb kerekekre teremtett aszfalt, sok-sok füves terület és itt van a már emlegetett SPOT is.
Park Solacki - persze, hogy fene messze van a legszebb, barátságos kacsákkal, gesztenyével, kanadai fenyőkkel, tavakkal és hidakkal, puccos étteremmel és körben villákkal, százéves villamosmegállóval és a képen a parrkörképről elmaradhatatlan k. férjemmel.
Akinek azt hiszem a következő bejegyzésre nem túl sok témát hagytam...
