A feleségem úgy véli, hasznos lenne, ha írásban rögzítenénk itteni életünket. Azoknak, akik esetleg nincsenek tisztában a körülményekkel, röviden összefoglalom, mit is keresünk Poznanban. Feleségem és én megpályáztuk és megkaptuk az International Visegrad Fund ösztöndíját abból a célból, hogy itt megírjuk/befejezzük a doktori disszertációnkat. Ezen felül én személy szerint lengyel nyelvórákra fogok járni, abban a reményben, hogy az eddigi óvatos flörtömet ezzel az embertelen (bár amúgy szeretni való) nyelvvel végre elmélyült és szenvedélyes kapcsolattá hevíthetem. Nejem pedig a disszertációírás mellett többek között a leghíresebb lengyel fantasy első kötetét fogja magyarra fordítani, úgyhogy gyanús, hogy a következő hónapokban ilyen párbeszédek fognak elhangzani kicsiny, de nagyon otthonos poznani albérletünkben: "milyen magyar hangutánzó szó illene szerinted arra, amikor egy mocsári törp kalapácsa belecuppan egy középkorú ork kifröccsent agyvelejébe egy varázsszentély márványlépcsőjén?". A könyvről és a szerzőről némi infó itt:
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Witcher
De most vissza az első benyomásokhoz! Szóval e hét hétfőjén érkeztünk meg Poznanba. Az előzményeket nem szeretném részletesen taglalni, túl frissek még a költözés logisztikai poklában keletkezett sebek...mindenesetre nem érzek arra kísértést, hogy a közeljövőben a dobozoláshoz használt ragasztószalag eltépésekor keletkező hangeffektet állítsam be csengőhangnak a telefonom, és bármit is állít a feleségem, azért az e-book nem ördögtől való találmány, legalábbis egy költözés jelentősen felülértékelte számomra az információtömörítés fogalmát (na, jó, imádom én is a könyveinket, de tényleg nem szeretném az életben nagyon sokszor összecsomagolni őket).
Amúgy itt lakunk:
A városról röviden most csak annyit, hogy a várakozásaimat felülmúlóan barátságos, tele van parkokkal és építészetileg is kimondottan sok látnivalót tartogat. Nem a magyaroknak oly kedves krakkó-érzést nyújtja, de rengeteg bájos vagy érdekes apró részlet tűnik elő a lelakott régi háza rejtekeiből.
A ház, ahol lakunk, újépítésű apartman, szép, dizájnos, ahogy az kell. A lakás tényleg nagyon kellemes, de azért azt így a végén meg kell jegyeznem, hogy bár a lengyel szakik általános munkamoráljáról nincsenek beható ismereteim, ám az nyilvánvaló, hogy ennek a lakásnak a fürdőszobáját egészen biztosan egy közös füvezés után dobta össze a brigád. A WC szó szerint előre-hátra hintázik, ami amúgy kellemesen meditatív effekt is lehetne, ha kuporgás közben nem arra gondolnék időnként, hogy mi is lehet a szabatos lengyel fordítása annak a mondatnak, hogy: "sajnos asszonyom a helyzet az (a főbérlőnk egy korombeli nő), hogy a lakást átmenetileg elöntötte a szar." Bízom benne, hogy ez egy retorikai kérdés marad... Ezen felül már csak arról a Lengyelországban általánosnak mondható tapasztalatról tudok beszámolni, hogy a csapokon a hideg-meleg színkódnak nincs még csak jelzésértéke sem, teljesen esetleges, hogy merre tekerve jutunk a melegvízhez, viszont a színvakokat és Szamarat a Shrekből így semmi sem diszkriminálja, minden fürdeni vágyó lengyel és lengyelhonba tévedt külföldi egységesen az empíria erejére és a memóriájára bízhatja magát.
