24 - szerda
A poznani reptér még mindig kicsi és szerethető, kellemes vámmentes övezettel - ugyan már, még a repülőn is alkoholt akarnak az emberre sózni, hogy ellazuljon... Közfelkiáltással úgy határoztunk, hogy a mézes Gorzka Zoladkowa a legjobb lengyel gyomor(nem)keserű, feljutottunk, tengert láttunk, ahogy az éggel összeolvad, nagyot zökkenve landoltunk (szolid taps, valamiért újra divatba jött), zötyögés Stanstedről Londonra Terravision busszal. Ami érthetetlen módon egyben városnézés is: láttuk az épülő olimpiai falut, a felhőarcolókat, a Towert, az Imperial War Museumot, a Southwark katedrálist, a London Eyet, a Big Bent és a parlamentet... de csak megérkeztünk. Továbbra is ajánljuk ebédidőben a La Perlát, ebéd utánra pedig Covent Gardent és környékét, mint olyat. Míg Dani dolgozott, voltunk mackóboltban (a képen Konrád Brúnó néven anyakönyvezett hószörnyünk látható, aki funky- és soulslágereket ad elő a legszívesebben), bakancsboltban (reménytelen thai Martensek...), olcsó szusit kergettünk, lesétáltunk a Trafalgar Square-ig, ahol már éppen nem lázadoztak (jogosan) a diákok és pihenésképpen beültünk a National Gallery legkényelmesebb kanapéjára egy teljesen érdektelennek tűnő festménnyel szemben, aminek a következő húsz percben számos értékét és rejtett dimenzióját fedeztük fel - Rubens, úgyhogy nem akkora csoda. Miután Dani is csatlakozott, kénytelenek voltunk felfedezni, hogy bár a világ összes filmjét játsszák a Leicester Square mozijaiban, sosem egyszerre - gondosan elosztott programjuk szerint biztosan mindenki megtalálja a kedvére valót, de mi voltunk olyan elvetemültek, hogy a Harry Potter új részét akartuk megnézni. Így aztán kínunkban kimentünk egy északi plázába, hogy aztán kellemetlent csalódjunk még a kevés elvárásunkhoz képest is, de legalább hazáig röhögjünk a kivételesen rossz részeken.
http://www.cafepacifico-laperla.com/lpco.html (La Perla Maiden Lane)
http://www.buildabear.co.uk/ (helyben tömött és felöltöztetett plüssmackók - sajnos az őrült eladóról nincsen galéria vagy hangfelvétel, pedig biztos felsőbb évfolyamon bukott ki a színművészetiről...)
http://www.nationalgallery.org.uk/paintings/peter-paul-rubens-a-view-of-het-steen-in-the-early-morning (a kép, ami előtt ültünk)
https://www.youtube.com/watch?v=vzTTwnEBU84&feature=related (animációs betét a filmben, természetesen rossz, moziban készített felvétel)
25 - csütörtök
Kakaóscsigát reggeliztünk, amit előző este vettünk a magyar pékségben - micsoda gyönyört okoznak a legegyszerűbb dolgok is... Aztán felkerekedtünk Camden felé, mert kétségbeesetten vágytam egy bakancsra, aminek a racionális része nyilván az, hogy nem járhattam tovább lyukas sportcipőben a fagyban, az irracionális része, hogy én még mindig ragaszkodok a Martenshez, és egyszerűen nem találok semmit, ami megfelelne a kényes ízlésemnek. Vagy a megszokásnak, de erre nem akarok gondolni. Mindenesetre Camdenben van a legrégebbi bolt, ahol valaha Martenst kezdtek árulni, és ahol anno a Sex Pistols, a Clash vagy a Damned tagjai vásároltak, de még olyanok is, mint Robbie Williams. És ahol fájdalmas áron, ám játszi könnyedséggel hozzá lehet férni (120 fontért - kb. 36000 forintért) egy pár valódi angol Martenshez vagy Solovairhez. És egy kis szerencsével. Nekem nem volt szerencsém. Így aztán megvettem azt a régről megmaradt, egyszerűen tökéletes példányt, ami a leginkább illett rám... és ami 195 font volt. Leértékelve. Még szokom a gondolatot, és próbálom legalább részben a fagy okozta elmezavarra fogni. Persze más kérdés, hogy több, mint fél órát töltöttünk a boltban az eladókkal beszélgetve és próbálgatva, úgyhogy lehet, hogy valami különös kegy, hogy egyáltalán megmutatta nekem ezt a példányt... Camden Lockot persze körbejártuk, bevásároltunk krimiből a kedvenc boltocskánkban (Black Gull Books), ettünk kínait kínaiaktól, ittunk forralt bort egy sikátorban és elráncigáltuk Istvánt is abba a remek elektronikus tánczenére szakosodott boltba, ahol leginkább csak a ruhák foszforeszkáló fénye mutatja az irányt és scifibe illő félemberek díszítik a falakat. Aztán a Natural History Museumban folytattuk az őshüllőkkel és a Darwin központtal, ami legutóbb mintha még nem lett volna meg... Interaktív csodagömb, ahol minden leolvasható, eljátszható, megnézhető és -hallgatható, még kis kártyákat is adnak "jegyzetelni": ha valami tetszik, csak leolvastatjuk a mellette levő szerkentyűvel a kártyánk kódját, és otthon újranézhetjük az interneten. Ó, tudósokat is láthatunk munka közben. Nem tehet róla az ember, de ilyen körülmények között még a rovargyűjtés vagy a botanika is képes érdekessé válni... Aztán csak egy ugrásra volt a karácsonyi vásár (sőt egyenesen: Winter Wonderland) a Hyde Parkban, ami tényleg, de komolyan csodálatos. Van éneklő rénszarvas meg beszélő fa is, na jó, de a vidámpark jobban felszerelt a budapestinél, nem is beszélve arról, hogy a céllövöldében például nem arra mennek, hogy félrehordjon a puska és ne nyerj semmit, hanem hogy ha tudsz lőni, azonnal nyerj, de a nagyobb nyereményekért bizony sokszor kell lőni. Nekünk meg ehhez felnőni... Ajándékok a világból, étel a vadastól Jamie Oliver kihelyezett tagozatán át a vattacukorig és sült malacig, a parkba merészkedve őrült olaszok, akik hattyúkat simogatnak. Csodaország. De mi nem használhattunk ki mindent, mert este várt minket két magyar háziasszonyunk Kelet-Londonban. Soha rosszabbat! És bár utólag nem egészen értem, hogyan is lehetett ez lehetséges, de megjártuk még aznap a Gosh!-t és a Forbidden Planetet, vagyis a kedvenc képregényboltjainkat, ahol én beleszerelmesedtem a magyarul is hozzáférhető Zselények kihajtogatós kiadásába (Flanimals pop up) meg egy képregénybe Bertrand Russelről, amiben vendégszerepel Whitehead és Wittgenstein is...
http://www.britboot.co.uk/engine/shop/index.html (az a bizonyos bakancsbolt)
http://www.camdenlockmarket.com/
http://shop.cyberdog.net/ (a futurisztikus bolt honlapja)
http://www.hydeparkwinterwonderland.com/
http://www.nanairononiji.com/ (japán kalligráfia és festmények a vásárban - nekünk különösen tetszett)
http://www.goshlondon.com/
http://www.logicomix.com/en/
http://forbiddenplanet.com/
26 - péntek (és István születésnapja)
Nem keltünk korán, de a hatékonysági mutatókat még tovább rontottuk a házi angol reggelivel (pedig milyen jó is az!). Nem jutottunk el a Highgate Cemeterybe, de mindenki esküdözött, hogy legközelebb már én is megkapom, ami jár (hiszi a...), eljutottunk viszont a Freud Museumba, ahová be kell vallani, hogy nem a pszichológia iránti tisztelet, hanem egy plüss Freud-figura birtoklási vágya vezetett minket. Jelentem: megvettük, mostantól a hűtőről figyel az ujjbábként is funkcionáló analitikus. A múzeum pedig nagyon kellemes hely, egy nagyon kellemes környéken, és körbenézve Freud valahai dolgozószobájában nem is feltétlenül tűnik olyan ördögtől valónak a pszichoanalízis gyakorlata mint olyan. Igen, láttuk a kanapét, és határozottan csábító, a környezet pedig kifejezetten inspiratív! Közben lehet családi videókat nézni és akár "bele is nyúlhatunk" egy éppen zajló művészeti projektbe (Melanie Mckennell szövi a Freud család és a látogatók tárgyaiból a legfontosabbak hálóját). Innen tovább rohantunk a naplemente elől a Sir John Soane's Museumba, de ő volt a gyorsabb, így végül láthattuk gyertyafényben is (bár nem mindig voltunk róla meggyőződve, hogy jóra vezet, ha az aktuális látási viszonyok közepette műkincsek között botorkálunk...) Kiderült, hogy a következő években megnyitják a mellette levő házakat is egyetlen hatalmas múzeumot alkotva - enyhítendő a zsúfoltságot, aminek azért meg van a maga bája; zuhogó esőben például hatalmas múzemi esőernyők alá terelik a ház előtt sorba állókat. Még abban a különleges kegyben is részesültünk, hogy kinyitották nekünk a képtár minden oldalát! (Merthogy lapozhatóak a falak.) A legszenvedélyesebb gyűjtemény, amit láttam... Gyors weatherspoon's ebéd után tovább rohantunk a hatalmas sokszintes Fortnum & Mason áruházba - nem a felső tízezeré, mint amilyennek a Harrod's-ot képzelem, a tisztes középosztály játékszereivel van tele, amibe belefér az elegáns sakktábla és a skorpiós vodkanyalóka is, mindez csodás díszletek között (a céget 1707-ben alapították). Mellette egy alig kilencven évvel fiatalabb, sokszintes könyvesboltban próbáltam nem eltévedni, de jobb is, ha nem szabadulok el ilyen helyen... Végül Dani egyik kedvenc vintage-boltjában csak vettünk egy könyvet a design alakulásáról (hmmm, a Sohóban is biztonságos és olcsó a könyvesboltok "földszintje", csak az alagsori termeket kell előre megfontolni...) Este persze LaPerla, guacamoleba és Bohemia sörbe folytottam az ásításomat Danival, míg István valahol a déli parton kavargott egy régi baráttal.
http://www.freud.org.uk/ (Freud Museum)
http://www.philosophersguild.com/index.lasso?page_mode=Home (ők gyártják a Freud-babát és még sok eszement bölcsészkacatot, kapható még ujjbábként: Nietzsche! Platón! Hegel! Kant! Hannah Arendt! Szívesen teszek olyan ígéretet, hogy ha valaha a filozófiaoktatás közelébe kerülök, hálám jeléül előadok velük valami vidám darabot)
http://www.soane.org/ (Sir John Soane's Museum)
http://www.fortnumandmason.com/
http://www.hatchards.co.uk/ (a könyvesbolt, bár képeket itt épp nem lehet látni)
http://www.vinmag.com/
27 - szombat
St Albans-ig könnyű eljutni, és az a megnyugtató érzése marad az embernek, hogy visszatérni is egyszerű... Húsz perc vonat (St Pancras) - bár ilyen lenne a váci ingázás - és ott állunk a semmi közepén. De ígéretes, rögtön a város feltételezett központja felé belefutunk egy kellemes kávézóba (Cafe Alfresco, 84 Victoria Streeet), ahol rajtunk kívül mindenki gyönyörű angol reggeliket töm magába, és ahol azonnal irányba állítanak. Szombat piacnap, a főtéren a standard zsibvásáron túl van friss hal, házi sajt és mindenféle kimért gyönyörűség, a környék roskadozik a hangulatos puboktól, a pubok meg a századoktól - és némelyik ilyen vaspántokkal összetartott csodában thai étterem működik, de Angliában ez már, asszem, csak természetes. A helyi tourinformban szintén kedvesek a hölgyek, ingyen lehet térképet és alapos sétatervet kapni, az ember már-már zavarba jön. Úgyhogy óratorony - apátság és katedrális - Ye Olde Fighting Cocks - Verulamium minden mozaikjával, római falmaradvánnyal és múzeummal, ahol egész szórakoztató jeleneteket adnak elő a jónépnek. Rövid séta a Kingsbury vízimalomig, onnan fel a főtérre a Fishpool Streeten, vacsora és eperízű körtecider a helyi O'Neill's pubban. Tökéletes egynapos kiruccanás, mindenből egy kicsi, de minden olyan végtelenül szimpatikus...
http://www.stalbanscathedral.org/
http://www.stalbansmuseums.org.uk/
http://www.oneills.co.uk/ (csak hogy ne mindig a Weatherspoont reklámozzam: itt is jót ettünk, és láthatóan a helyiek is használják - legalábbis rögbimeccs idején)
http://www.brotherscider.co.uk/ (az epres körtecider - gyerekek és nők nagy kedvence lehet, az biztos - de kísérleteznek más ízekkel is)
28 - vasárnap
Indulás hajnali háromkor, érkezés Poznan központjába tizenegyre, átfagyva, behavazva, elhavazva, holtfáradtan, de kipirultan és vígan. Jesssz!
