Az elmúl pár napban felpörgött az életünk. Szombaton New Orleans szelleme suhant át Poznan városán, hangosan csörömpölve. A Poznan Oldjazz Festival keretében hamisítatlan ősöreg jazzt játszó nemzetközi bandák vonultak át a városon vidám fesztiválhangulatot varázsolva az utcákra, terekre. A nagy hideg ellenére lazán matróznak öltöző helybéli kompánia lett a kedvencük, őket követtük végig.
Vasárnaptól mostanáig a szociális ingerekből is kijutott nekünk végre. Megérkezett Orsi, ennek örömére már vasárnap kiadós sörözésbe fogtunk. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy a nőiesnek gondolt hamisítatlanul poznani Fortuna sör az alattomos randidrogok hatását is felülmúlja, mindhármunkat elintézett, hétfőn egész nap a sebeinket nyalogattuk. Egészen estig, amikor is lángospartit rendeztünk az Orsi által nagylelkűen felajánlott pálinkával, illetve veszett kutyákkal és almás zubrówkával locsolva meg az almás pitét és a magyar népi ételt. (A veszett kutya a lengyelek hármas szimbolikához való vonzódásának egyik kifejeződése, a kegyetlenül csípős íz tézise az édes antitézissel végül a nemzeti italban találja meg szintézisét: málnaszörp+vodka+tabasco szósz ennek a gyorsítónak a működési elve). Lángos. A kulinária is tudomány, és most fülembe csengenek Bessenyei György örökbecsű szavai: "Minden nemzet a maga nyelvén lett tudos, de idegenen sohasem". Elkészültek ugyanis a lángosok, Viki kitett magáért rendesen és az ízükkel nem is volt semmi baj, de elképesztően kis méretűek lettek. El is neveztük snack-lángosnak... Valószínűleg a lengyel liszt az oka ennek, amit megerősített Lenka is, Szabolcs cseh barátnője, aki szintén így járt. Egyébként Lenka megszállott lángos-rajongó, egyszer órákat állt sorba Dél-Szlovákiában, hogy hozzájusson. Lengyelországban sem ismerik, de aki kóstolta, csak dícsérte még eddig. Lehet, hogy egy komoly piaci résről beszélünk...
Tegnap két lengyel nyelvű előadásra is sikerült eljutnom. Létezik Poznanban egy klub, aminek tagjai olyan már idős lengyel hölgyek és urak (erősen 80 körüli az átlagéletkor), akik a második világháború kitörésekor Magyarországra lettek menekítve, és azóta is őrzik és ápolják a barátság élményét. Időnként előadásokat szerveznek, ahogy az most is történt, és Szabolcs elhozza ilyenkor a magyar szakos tanítványait is. A már korábban emlegett Paweł, a magyar szakos doktorandusz volt a mostani előadő. Nagyon érdekes témát választott, olyan szavak csoportjait mutatta be vicces power pointos illusztrációkkal, amik hangalakra teljesen vagy nagyon hasonlítanak a magyar és a lengyel nyelvben. Ilyenekről volt szó, mint a berek, ami a lengyelben fogócskát jelent, vagy a fura, ami náluk "verda", vagy éppen a puska, ami itt dobozként, szelenceként értelmezhető. És akkor a pikáns áthallásokról nem is beszéltünk, ahogy Paweł se, tekintettel a közönség életkorára (huj, csipa, de ha már itt tartunk az ártatlan kupa szavunk is egészen mást jelent lengyelül...). Utána pedig egy feministák által szervezett beszélgetésre is elkísértem Vikit, egy online enciklopédiát mutattak be, ami a térség nőíróit mutatja be. Néha már tudtam követni is az elhangzottakat, akit érdekel maga a projekt, itt az elérhetőség:
http://pisarki.wikia.com/wiki/Bibianna_Moraczewska
Az este még egy nemzetközi interakcióval lett megfejelve. Belépve az épületbe, ami a bankautomatának ad helyet, három iszonyatosan szagos hajléktalanba botlottunk. Talán nem tűnik embertelenségnek, ha azt mondom, nagyon nem tartom szerencsésnek, hogy a hajléktalanok (ahogy az otthon, a Moszkva téren is gyakori) megszálláják az ATM-ek környékét, pl. ha csak Viki ment volna be egyedül, az azért már korántsem lett volna mókás. Persze a szószólójuk rögtön beszélgetést kezdeményezett. Jó tanács, ha úgy akarjuk megúszni az ilyen beszélgetéseket, hogy a nyelvi inkompetenciánkra hivatkozunk, akkor ne nyögjünk be semmit se az adott ország nyelvén, mert akkor nincs kibúvó, ahogy az velem is történt. Így zajlott le a disputa:
HAJLÉKTALAN: Jó estét uram!
ÉN: Sajnálom, nem értem, amit mond. Nem vagyok lengyel.
H: De hát érti, amit mondok. Sőt, maga most jobban is beszél, mint jelen állapotban mi...(nevet). Amúgy maga Fehér-Orosz?
ÉN: ...
H: Megengedi, hogy feltegyek egy kérdést?
ÉN: ...
H: Megengedi, hogy feltegyek egy kérdést?
ÉN: tessék...
H: Tudja, mi hajléktalanok vagyun. WE HAVE NO HOME! Venne nekünk ételt?
ÉN: Nem, viszontlátásra.
H: Jó éjszakát!
Mielőtt érzéketlennek tűnnék, el kell mondanom, hogy semennyi apró nem volt nálunk, ha lett volna, biztosan adunk kajára (vagy másra) pénzt, mert egyébként ritkán inzultáltak még ennyire udvariasan bennünket.
